Megismerni önmagunkat egy életre szóló felfedezőút kezdete - szoktam mondogatni. Ez a felfedezőút időnként fájdalmas, máskor lelkesítő és megkönnyebbülést hozó, de minden pillanatban szépségekkel teli. Az alábbi bejegyzéssel ehhez a felfedezőúthoz kívánok útravalóval szolgálni, és a bejegyzés végén egy coaching eszköz formájában hamuba sült pogácsát tenni a kedves Olvasók batyujába.

Veit Lindau coach, a Fogadj örök hűséget magadnak című kötet szerzője szerint az önmagunk megszeretéséhez és felfedezéséhez vezető út mérföldköveit érzelmeink és gondolataink mélyebb megismerése jelentik. A következőkben arról lesz szó, hogyan kerülhetünk barátságba az érzelmeinkkel.

A jéghely csúcsa és a sodró folyó

Érzelmi világunkat háromféleképpen élhetjük meg. Vannak olyanok, akiknél az érzések, hangulatok nagy része a víz alatt rejtőzik, s ahogy a jéghegyek esetében, csak a csúcsuk látszik a felszínen. Mások érzelemvilága olyan, mint egy sebes folyású, vad, hegyi folyó, amelyen egy kis, irányíthatatlan ladikban sodródnak.

A nők belső élményei, érzelemvilága különbözik a férfiakétól, kezdve onnan, hogy hónapról hónapra végigjárnak egy biológiai és ehhez kapcsolódó érzelmi körforgást, egészen addig, hogy a stresszre is a férfiaktól eltérően reagálnak, inkább társaik körében keresik a megnyugvást. S természetesen a szexualitást és az orgazmust is egészen másképp tapasztalják meg, mint a (fizikailag) erősebb nem.

Gina Ogden szexológus, a Nők, akik szeretik a szexet című kötet szerzője szerint a nők a férfiakkal ellentétben holisztikusan élik meg a szexet, ahogy Ogden mondja, nem „egy vágányon” közlekedve, hanem „négydimenziós, minden irányba kormányozható helikopteren” szállva. Mivel ez a frappáns összefoglalás talán zavarosan hangzik első olvasásra, vegyük át részletesen, mit értünk „egy vágány” és „négydimenziós, minden irányba” szálló helikopter alatt.

 Az internet és a telekommunikáció korában agyunk szinte ingerbaldachin alá került... Kevesen gondolnák, hogy a képernyőről érkező rengeteg információ és történet nemcsak a hangulatunkra gyakorol hatást, de a viselkedésünket befolyásoló neurobiológiai változásokat is előidéz – írja Kelly McGonigal Akaraterő-ösztön című könyvében.

Ha túl sok a rosszból...

Kelly McGonigal szerint az egyik legerősebb hatást a hírműsorok, hírportálok gyakorolják ránk. Vajon miként, hogyan? A kedves Olvasó gondolja végig: hogy áll fel egy félórás híradó után a kanapéról: vidáman vagy aggódva? Bizony, bizony, a hírösszefoglalókból dől a negatív információ, ami lehúzza a hangulatunkat, és hatására belendül a stresszrendszerünk. Hiszen minden adott ahhoz, hogy pánikolni kezdjünk a jövőnk miatt: baleset úton-útfélen, háborúk, gazdasági recesszió... Elég végigpásztázni a napilapok és hírportálok főcímeit, vagy csak néhány sort olvasni a cikkekből ahhoz, hogy elementárisan rosszul érezzük magunkat. Márpedig a kétségbeesett lelkiállapot kellemetlen és hosszút távon nem fenntartható, ezért amint felütik a fejüket a negatív érzelmek, ösztönösen keresünk valami vigasztalót.

Nemrég a kezembe akadt Gina Ogden Nők, akik szeretik a szexet című könyve. Ahogy lapozgattam, bele-beleolvastam, ismerkedtem a könyvben megszólaló nők történeteivel, belém hasított a felismerés, mennyire abszurd képet festenek a médiából, a tévésorozatokból, a magazincímlapokról érkező üzenetek arról, milyen egy dögös és csábító nő... S a csábítás még hagyján, de arra döbbentem rá, hogy Ogden könyve a megszokottól egészen eltérő szemszögből mutatja be, milyen egy lélegzetelakasztó, önfeledt szeretkezés.

Vegyünk egy igazi klasszikust, a Szex és New York sorozatot. A kedves – nőnemű – Olvasó tegye szívére a kezét: legalább egy epizódot, de minimum tíz percet biztos látott belőle, vagy hagyta magát elcincálni valamelyik, a sorozatból készült mozifilmre. Ha másért nem, azért, hogy tudja, miről van szó, amikor a barátnők a sorozat új fejleményeit boncolgatják. Talán emlékszünk a sorozat Samanthájára, aki, nos... kész biológiai csoda, szinte gombnyomásra hevül a szexre. Meglát egy szépen kidolgozott férfitestet, és bárhol, bármikor, bárhogy...

Anno nem akadtam fenn Samanthán. Bevallom őszintén, jobban érdekelt a Szex és New York-os csajok toalettje, mint az, hogyan élik meg, vezetik le a libidójukat. De Gina Ogden rádöbbentett, hogy Samantha az egyik legabszurdabb karaktere a filmtörténetnek.

Előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy önmagunk megismerésének első lépéseként ki kell lépnünk a taposómalomból és a feladat-üzemmódból, helyette átváltani egy befelé forduló, önmagunkra figyelő működésbe. Könnyű ezt mondani... amikor reggel csörög a vekker (pardon: a telefon ébresztője), lekávézom az ingem (blúzom), és mindenképp oda kell érnem egy megbeszélésre... Hogy forduljak befelé, amikor másra sem hajtok, mint a túlélésre?

Jon Kabat-Zinn, aki az éber tudatosság (vagy más néven mindfulness) fogalmát behozta a pszichológiába a buddhista elvonulások világából, három szóval adja meg a választ Az éber figyelemről – örök kezdőknek című könyvében: „szándékosan, a jelen pillanatban és ítélkezéstől mentesen”.