Gyökerek és Szárnyak

Önismeret és kiteljesedés

Érzelmeink sodrásában

2015. szeptember 01. 20:01 - SzabóElvira

Fedezzük fel belső világunkat!

Megismerni önmagunkat egy életre szóló felfedezőút kezdete - szoktam mondogatni. Ez a felfedezőút időnként fájdalmas, máskor lelkesítő és megkönnyebbülést hozó, de minden pillanatban szépségekkel teli. Az alábbi bejegyzéssel ehhez a felfedezőúthoz kívánok útravalóval szolgálni, és a bejegyzés végén egy coaching eszköz formájában hamuba sült pogácsát tenni a kedves Olvasók batyujába.

Veit Lindau coach, a Fogadj örök hűséget magadnak című kötet szerzője szerint az önmagunk megszeretéséhez és felfedezéséhez vezető út mérföldköveit érzelmeink és gondolataink mélyebb megismerése jelentik. A következőkben arról lesz szó, hogyan kerülhetünk barátságba az érzelmeinkkel.

A jéghely csúcsa és a sodró folyó

Érzelmi világunkat háromféleképpen élhetjük meg. Vannak olyanok, akiknél az érzések, hangulatok nagy része a víz alatt rejtőzik, s ahogy a jéghegyek esetében, csak a csúcsuk látszik a felszínen. Mások érzelemvilága olyan, mint egy sebes folyású, vad, hegyi folyó, amelyen egy kis, irányíthatatlan ladikban sodródnak.

river_rafting_fraser_river_british_columbia.jpg

Az első csoportba tartozók érzelmeik nagy részét eltemetik. A számukra kellemetlen érzéseket igyekeznek elfojtani, kiszorítani a tudatukból, mintha nem is léteznének. Ennek több oka lehet. Talán nehezen küzdenek meg a szomorúsággal, amikor el kellene engedniük valamit, vagy a stressz élménye olyan nagy szorongással jár számukra, mintha menten összedőlne a világ, ezért igyekeznek elnyomni ezeket a félelmeket, és mindenáron kontrollálni a körülményeket. Tehát nem szeretnék átélni a kellemetlen élményeket, amelyeket az érzelmek kiválthatnak. Mások a pozitív énképük megőrzése érdekében kerülnek el bizonyos érzéseket. Szeretnék kedves, jó szándékú, szeretetteljes embernek látni magukat, és úgy érzik, ebbe nem fér bele, hogy haragot, uram bocsá' irigységet érezzenek egy embertársuk iránt. Az érzelmek elfojtásának következménye, hogy az illető merevvé válik. Mintha bizonyos témákat még véletlenül se lehetne szóba hozni előtte, mert nem akar hallani róla. Ugyanakkor azt is érezhetjük a társaságában, hogy olyan, mint a puskaporos hordó: mindjárt felrobban…

A sodródók, a káosz királyai és királynői az előző típussal ellentétben nagyon intenzíven reagálnak az őket ért élmények közepette. A belső világukon úgy csapnak át a hangulatok és az érzelmek, mint kis csónakon a tenger viharos hullámai. Nincs megállás, jöjjön bármi: izgalom, öröm, lelkesedés, hogy a következő pillanatban mindez haragba és sértődésbe csapjon át. Az illető talán csak félreértett valamit egy rövid SMS-ben, ám mielőtt visszakérdezne, mi az ábra, máris az érzelmek veszik át az irányítást, és kitör a vulkán. A zabolátlan, zabolázatlan érzelemvilágú emberek társaságában úgy érezhetjük, állandó kiszámíthatatlanságnak vagyunk kitéve. No meg azt, hogy akárcsak az előző típusnál, itt sem érdemes bizonyos témákat szóba hozni, ha nem akarunk égzengést és mennydörgést a derült égen.

Békés kikötő

A harmadik csoportba azok tartoznak, akik, Veit Lindau szavaival élve, „józanul éreznek”. Minden érzést, hangulatot beengednek a tudatukba, a jéghegy egészét befogadják függetlenül attól, hogy nehéz vagy kellemes ebben az állapotban lenni, és attól, hogy milyen fényt vet rájuk, milyen fényben tünteti fel őket ez az érzés. Ám nem hagyják, hogy az érzések vegyék át az irányítást a tetteik felett. Ehelyett inkább szemlélőként, saját belső rezzenéseiket szinte kívülről figyelve élik meg az élményt. Valahogy így: „Ezt érzem, de ez az érzelem nem én vagyok, csak egy múló részem.”

A kedves Olvasó már alighanem bólogat, igen, ez az éber figyelem, vagy más néven mindfulness állapota, amiről már olvasott ezen a blogon. Az éber figyelem, vagyis a mindfulness teszi lehetővé, hogy belső középpontunkból, mint egy biztonságos kikötőből éljük meg az élet sodrásait. Szabadon érezhetünk mindent, és hagyhatjuk, hogy kilengjen az amplitúdónk – hiszen emberi lények vagyunk –, de nem múló lelkiállapotok határozzák meg, kik vagyunk. Így képessé válunk arra is, hogy háromig számoljunk, mielőtt valami olyat teszünk, ami kárt okozna emberi kapcsolatainkban – és majd akkor hozzuk fel a másiknak, ha bántva érezzük magunk, ha a csapkodó hullámok helyén megérkezett a nyugodt apály.

ireland_marina_port.jpg

Ne feledjük azonban, hogy az érzelmeink nem véletlenül keletkeznek bennünk. Vajon miért érezzük magunkat megbántva? Talán egy régi sérülés emlékét idézte fel az iménti jelenet, és újraéltük a múltat? A szomorúság érzései talán arról tanúskodnak, hogy lezárult egy korszak az életünkben, vagy nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy vártuk, és el kellene gyászolnunk valamit, akár egy álmot, akár egy korábbi élethelyzetet – akárhogy is kapálózunk ellene –, hogy az elengedés után új lehetőségeknek nyílhassunk meg. Ha pedig az irigység érzését észleltük magunkban, akkor sincs szégyenkeznivalónk: ez az érzés talán egy bennünk élő, eltemetett vágyra akar emlékeztetni, amelyet ideje lenne végre megvalósítani.

Coaching eszköz Veit Lindautól

Lássunk egy módszert Veit Lindau eszköztárából, amely segít abban, hogy jobban megismerjük az érzelmeinket! Milyen hatást gyakorolnak ránk, és miként próbáljuk kezelni őket? Esetleg üzennek valamit a számunkra?

Érzelemnapló

Mielőtt lefekszel aludni, hagyd, hogy újra lejátszódjon benned a napod, és válaszold meg röviden – a legjobb, ha ezt írásban teszed – a következő kérdéseket:
Mit érzek most?
Milyen érzelmileg intenzív pillanatokat éltem meg ma?
Milyen érzelmeket élveztem? Mit tehetek holnap, hogy ezeket az érzelmeket "újra vendégül lássam a fogadómban"?
Milyen érzelmek jelentettek ma nehézséget? Harcoltam ellenük? Ha igen, hogyan?
Eltereltem a figyelmemet? Ha igen, hogyan?
Mit éreztem volna abban a pillanatban, ha teljesen őszinte vagyok magammal?
Mi lett volna ennek az érzelemnek az üzenete?Ez az esti önvizsgálat nem arról szól, hogy bármit is megváltoztassunk. Ha több figyelmet szentelsz az érzelmeidnek, azzal megengeded, hogy megmutassák magukat, átadják tanításukat, és aztán békésen továbbmenjenek.

 

Kapcsolódó bejegyzések:

 

A cikkhez felhasznált forrásmunka:

Veit Lindau: Fogadj örök hűséget magadnak. Hogyan forradalmasítja életünket önmagunk szeretete? Ursus Libris, Budapest, 2015.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyokerekesszarnyak.blog.hu/api/trackback/id/tr687751796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása