„A szó elszáll, az írás megmarad” – tartja a régi latin közmondás, és talán ennek is köszönhető, hogy hajlamosak vagyunk kevésbé zavartatni magunkat amiatt, hogy mit mondunk, vagy hogy mit mondanak nekünk mások. Talán feddhetetlen társasági modorral közölnek velünk egy üzenetet, és észre sem vesszük, hogy furcsa, fonák tartalom van benne. A szavak, az őket kísérő gesztusokkal együtt, árulkodók – a kapcsolatok valódi arcáról árulkodnak. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy bizonyos ártalmatlan, akár törődőnek tartott mondatok mögött egészen más kapcsolati minták lehetnek, mint amit első hallásra várnánk.
A szerető szavak valódi üzenete sokszor nem a szeretet
Heinz-Peter Röhr német biblioterapeuta Kiút a függőségből című könyvében mélyreható elemzéssel mutatja be, hogy bizonyos, ártatlannak vagy akár törődőnek tűnő szülői gesztusok és szavak esetenként nem a szeretet kimutatását szolgálják. A szerző A libapásztorlány című Grimm-mesén keresztül ábrázolja, hogy a szülő milyen módokon, és milyen mozgatórugóktól hajtva nevelhet függő személyiséget gyermekéből – sokszor anélkül, hogy tisztában lenne azzal, milyen irányba formálja őt. (Szerencsére a szerző nem áll meg itt, hanem arról is ír, hogyan oldható fel a szülőkhöz fűző dependens kapcsolat, és az illető hogyan léphet az önállóság útjára.)
Szó sincs arról – az esetek döntő többségében –, hogy a szülő rosszat akarna gyermekének. Ám mégis előfordul, hogy látszólag szerető szavainak valós mondanivalója nem a törődés és a szeretet közvetítése, hanem a törődés és a szeretet – elvárása. Más esetekben szavaival támogatást és segítséget nyújt, ám valójában azt közvetíti, hogy gyermekének a támogatásra és segítségre – mindenképp szüksége van.