Előző bejegyzésemben éppcsak pedzegetni kezdtem Abraham Maslow gondolatai nyomán, hogy az egyenlőségen és együttműködésen alapuló társadalom alapja, ha a közösség olyan tagokból áll, akiknek egyformán lehetősége van szabadon kibontakoztatni képességeiket, tehetségüket, és ezáltal tágabb csoportjukat is gazdagítják. Ez a vízió csak a jéghegy csúcsa – a jéghegy alja pedig valahol ott kezdődik, hogy „Melyek azok a bennem szunnyadó képességek, amelyeket kibontakoztatni szeretnék? Milyen tevékenységek bírnak számomra értelemmel? Ki is vagyok én?”

Közhellyel élve, mielőtt önmegvalósításba fognánk, meg kell találnunk önmagunkat. És nem a szemünk előtt elhúzó utcai óriásplakátokról, a médiából látott ilyen-olyan imázs vagy hozzátartozóink elvárásai alapján – ha így teszünk, nem önmagunkat, hanem egy hamis ént fogunk megvalósítani. A belső, szilárd alapra kell ráakadnunk, amit úgy hívnak, önazonosság, és amiről tudjuk: „Igen, ezt képviselem a világban.”

Veit Lindau coach Fogadj örök hűséget magadnak című kötetében frappánsan rávilágít, hogy két út áll előttünk: vagy harcolunk, vagy békét kötünk magunkkal. „Ahányszor megpróbálunk mások lenni, mint akik valójában vagyunk, kezdetét veszi egy belső harc. Ha azt gondoljuk, kedvesebbnek, bátrabbnak, okosabbnak stb. kellene lennünk, a jelenlegi állapotunk ellen fordulnunk. Ahelyett, hogy felszabadultan elfogadnánk és kíváncsian megfigyelnénk azt, görcsösen erőlködünk. Ítélkezésünk ellenállást vált ki, és az, amit elutasítunk, csak még inkább felerősödik.”

Mélyedj el önmagadban!

Valódi énünk megtalálásának első lépése, hogy visszavonulunk a világ zajától, és időt szánunk önmagunkra. Nem kifelé élünk, hanem befelé. Vehetünk egy forró fürdőt, elmehetünk futni, a lényeg, hogy relaxált, meditatív állapotba kerüljünk, ami lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot teremtsünk a vágyainkkal, az érzelmeinkkel. Megvizsgálhatjuk, hogy a különféle élethelyzetekben adott reakcióink során a környezetünknek igyekszünk-e megfelelni, a félelmeink irányítanak, vagy a meggyőződéseink.

„A MAGány szóban ott rejtőzik a szó gyökere, a MAG. A rendszeres és szabad döntésen alapuló egyedüllét megadja annak a lehetőségét, hogy megismerd azt a különleges magot, amit az élet rád bízott, egyedül neked adott. Ez az egy MAG életed lehetőségeinek sejtelme, szíved hangja, az út, amit egyedül csak te járhatsz be. Az egész világ folyton azt magyarázza, hogy mit kellene gondolnod, érezned és tenned. Családtagok, főnökök, politikusok, reklámplakátok – mindegyik akar valamit tőled, mindegyik megpróbálja a MAG-ot, ami a tiéd, a saját igényei szolgálatába állítani. Ha nem figyelsz, nagyon gyorsan valaki másnak az életét kezded el élni. Önző dolog megengedni magadnak a MAGány idejét? Nem. Én azt hiszem, ez kötelességed. Csak aki jól ismeri magát, tud másokat olyannak látni, amilyenek valójában, és nem olyannak, amilyennek látni akarja őket. Szánj időt újra és újra arra, hogy egyedül légy! Saját MAGad és mindannyiunk érdekében.”

Tisztázd az értékrendedet!

A „mit képviselek a világban?” kérdésnek hangsúlyos vetülete, hogy „milyen értékek mentén élem az életem?”. Amikor cselekszem és döntéseket hozok, ide-oda sodor a széljárás, vagy bizonyos elvek mentén igyekszem megszabni a dolgok menetét? Talán arra jövünk rá, hogy nagy örömünk telik benne, amikor egy-egy helyzet minden résztvevője jól jár – tehát a tetteinket a win-win kimenetelek elősegítése fogja vezérelni a jövőben. Vagy fontos érték számunkra a bizalom – ezért a jövőben olyan kapcsolatokat igyekszünk kiépíteni, amelyekben megbízhatunk a másik félben, és azokat, amelyekben a taktikázás uralkodik, igyekszünk elengedni.

„A tiszta értékrend a vezércsillag a lehetőségek világában. Enélkül hiányzik a viszonyítási alapod cselekedeteid megítéléséhez. Folyton – látszólag véletlenül – belecsúszol olyan szituációkba, melyek sértik az önbecsülésedet. …egy önazonos személyiség tiszta szándékot sugároz. A saját magáról alkotott képe és az, ahogy mások látják őt, összhangban van. Belülről cselekszik és él, ami azt jelenti, hogy nem külső véleményekhez és az időjáráshoz igazodik, hanem a saját belső koordinátáihoz. Az ilyen emberek nem mindig kellemesek, és nem mindig ők a legmorálisabbak. De megbízhatóak.”

Vállald fel, aki vagy!

Sajnos számolnunk kell azzal, hogy ha azokat az énrészeinket igyekszünk erősíteni, amelyek jobban képviselnek minket, és szilárdabban kiállunk az elveink mellett, azzal ellenállást fogunk kiváltani a környezetünkből. Ezt nem lehet felróni, hiszen megszokták a könnyedén hajló, vékony törzsű fát, aki voltunk, és egyszerűen meghökkennek, hogy „de kinyílt a csipád!”. Veit Lindau azt javasolja, ne féljünk belemenni a konfliktusokba, sőt, ne féljünk felvállalni énünk gyengébb, hibázó részeit is. Hiszen ezek is mi magunk vagyunk – ha egyenes gerinccel járunk, akkor büszkén nézhetünk majd tükörbe, és meg merünk nyílni olyan minőségek előtt is, amelyeket azelőtt félelemből elkerültünk.

„A kritika, az elutasítás vagy a kinevetés okozta kellemetlen érzésekre nincs titkos recept. Az én javaslatom: meg se próbáld mentegetni magad a sebezhetőséged miatt. Vállald fel. Eltaláltak? Talált, süllyedt! Hagyd, hogy fájjon. Tudod, hogy a vadon élő növények miért tartalmaznak sokkal erősebb és értékesebb hatóanyagokat, mint az üvegházban termesztett saláták? Mert nem óvják őket. Minden nap kint állnak a mezőn – forróságban, viharban, esőben. Ezért minden belső értéküket aktiválniuk kell. Szeretnél szabadon élni? Szeretnéd megtudni, mi minden lehetséges az életedben? Akkor utánozd a vadon termő növényeket. Hagyd el az üvegházat. Szokj hozzá a kínos és a felemelő pillanatokhoz. Tanuld meg elfogadni a csodálatot, anélkül hogy elbíznád magad, és elviselni a kritikát, anélkül hogy összetörnél.”

Útravaló a változtatáshoz

Ha olyan álcát kényszerítünk magunkra, amely nem illik ránk, a legkevesebb, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat a bőrünkben, sőt pszichés problémák, például szorongás, pánik is úrrá lehetnek rajtunk. Megtalálni az utat önmagunkhoz, a belső erőnkhöz és a sérülékeny pontjainkhoz egyaránt, hosszú és sokszor fájdalmas folyamat. Kénytelenek vagyunk lelassulni hozzá és magunkba nézni. Csak így fedezhetjük fel, hogy az életünknek melyek azok a területei, ahol – úgy érezzük – igazán önmagunk lehetünk, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek örömmel, elégedettséggel, büszkeséggel töltenek el. Vajon megérdemlik ezek, hogy egyre többször iktassuk be őket az életünkbe?

Ha elvégezzük a belső munkát, amelynek során számba vesszük az értékrendünket és összhangba hozzuk vele az életünket, akkor olyan belső tartásra teszünk szert, amelyet egyetlen drága és márkás holmi sem nyújthat. Elképzelhető, hogy ezeket a változásokat kíséri majd néhány csata azokkal, akik a hajlékonyabb és idomítható énünkhoz szoktak – ám végül egészen biztosan megtaláljuk a helyünket a világban, és a világnak az a része is megtalál majd minket, amelyet mi vagyunk hivatottak gazdagítani.

Kapcsolódó cikkek:

• Fedezzük fel belső világunkat! I. Érzelmeink sodrásában
• Fedezzük fel belső világunkat! II. Achilles-sarkunk – a fokozott érzékenység egyik oka

A bejegyzésben szereplő idézetek Veit Lindau: Fogadj örök hűséget magadnak című könyvéből származnak (Ursus Libris, Budapest, 2015).