Van úgy, hogy hiába teszünk bele anyait-apait, nem jönnek össze a dolgok... máskor meg, mint egy varázsütésre, elgondolni is alig mert terveink valósulnak meg. Előfordul, hogy több közeli ismerőstől kapunk nehezen megemészthető visszajelzést, vagy úgy érezzük, mintha a múlt játszódna le újra egy jelenbeli ismerősünkhöz fűződő kapcsolatunkban. Ilyenkor tesszük fel töprengve, vagy épp ijedten a kérdést: „mit kezdjek most ezzel?”

Tipikusan ilyen helyzetekben mondják a pszichológusok, tanácsadók, terapeuták és egyéb segítő szakemberek, hogy ideje elővenni az önismereti füzetünket (ha van), amiben a mindenféle furcsa életproblémánkat és azok megoldását-megoldódását vezetjük. Mert megint kerül bele egy új fejezet.

Az önismeret jelentősége

A kedves Olvasó talán már néhányszor eltöprengett egy-egy élethelyzet kapcsán, hogy „miről szól ez?”, „mit akar mondani nekem ez a helyzet/ez az ember?” A Gyökerek és Szárnyak blog, melynek jelen írás a nyitó bejegyzése, és ami remélhetőleg fokozatosan növekszik és „lombosodik” a jövőben, nem kisebb fába vágja a fejszéjét, mint hogy az önismeret iránt fogékony olvasókat kísérje a személyes fejlődés útján, nagyobb öntudatosságra ösztönözze és a saját magukkal való kiegyensúlyozottabb kapcsolat kialakítására inspirálja őket. A blog célja, hogy pszichológusok, coachok, tudósok, a filozófia-spiritualitás-lélektan határterületein mozgó szerzők segítségével olyan megközelítéseket közvetítsen, amelyek hatására a kedves Olvasó képes új fényben látni önmagát, az életét és a megoldásra váró kihívásokat. Mert e sorok írója úgy hiszi, ezeknek a kihívásoknak az önismeret, vagyis a mozgatórugóink, a hajlamaink, az adottságaink és gyengeségeink, valamint az emberi psziché működésének megismerése révén tudunk megfelelni, és a legtöbbet kihozni tehetségünkből és lehetőségeinkből.

Gyökerek és szárnyak

„Két dolgot kell a gyerekeknek a szüleiktől kapniuk: gyökereket és szárnyakat” – írja Goethe (forrás: Heinz-Peter Röhr Kiút a függőségből c. könyve, Ursus Libris kiadó, 2014, 175. o.). Az idézet azonban túlmutat a gyerekkor és a nevelés kérdésén: a gyökereink és szárnyaink egész életünkben hatással lesznek arra, mivé válunk, milyen irányban változunk. A gyökerek táplálhatnak, biztos tartást adhatnak azáltal, hogy erősen rögzítenek a talajhoz, de fojtogathatnak és röghöz is köthetnek. Szárnyaink lehetnek erősek, szélesre tártak, ügyesen meglovagolhatjuk velük a széljárást és messzire juthatunk a levegőben, de lehetnek ernyedtek, gyengék, töröttek, hogy csak elakadunk velük a faágakon. Bármilyenek legyenek is, a részünket képezik, és ha azt szeretnénk, hogy a javunkat szolgálják, bizony dolgoznunk kell rajtuk.

A kapcsolatokról

Az ember társas lény, sőt az idegtudósok egyre több bizonyítékkal állnak elő arról, hogy az ember agyában olyan funkciók alakultak ki több tízezer évvel ezelőtt, amelyek ösztönzik is ezt a társas működést. Vagyis minket, embereket úgy programoztak az evolúciós kihívások, hogy legyenek gyökereink, családunk, hogy embertársaink körében, együttműködve, egymást erősítve és közösségeket alkotva éljük életünket, mert ez biztosítja fajunk fennmaradását. Mindazonáltal aligha lehetett sejteni az emberi faj fejlődésének hajnalán, hogy mennyi komplikációt fog magában rejteni a társas működés, micsoda terep nyílik ezáltal a vágyak, szándékok ütközésének, a negatív érzéseknek és a játszmáknak. Hogy az ember egész életen át fogja építeni, csiszolni a kapcsolatait, hogy olajozottan – néha csak nyikorogva – működjenek...

Az önmegvalósítás szükséglete

Abraham Maslow írja A lét pszichológiája c. művében, hogy „...az emberben létezik egy hajlam vagy szükséglet arra, hogy egy olyan irányba növekedjen, amit általánosságban önmegvalósításként vagy lelki egészségként foglalhatunk össze...”, és hogy „...van az emberben egy késztetés a személyisége egységesítésére, a spontán önkifejezésre, a teljes egyéniség és identitás elérésére, arra, hogy az igazságot lássa és ne maradjon vak, hogy kreatív, jó, és sok minden más legyen.” Maslow szerint tehát az emberi pszichébe születésekor beleplántálták a törekvést, hogy fejlődjön, haladjon, kibontakoztassa a benne rejtőző lehetőségeket, egyre többé és tökéletesebbé váljon. Vagyis szárnyaljon.

Teljessé válni

Azt írtam az imént, hogy az önismereti munka segít abban, hogy érettebben, rugalmasabban tudjuk kezelni az élet kihívásait. Ahhoz is elengedhetetlen, hogy ápoljuk gyökereinket és szárnyainkat. Ha jobban megértjük magunkat, másokat is képesek leszünk jobban megérteni, és hidakat építeni az árkokkal felszabdalt kapcsolatainkban (legyünk őszinték: mindenkinek, így nekünk is vannak árkokkal szabdalt kapcsolataink). S ha megismerjük erősségeinket és azokat az érzékeny pontjainkat, amelyek miatt, ha rátaposnak – történjen bár véletlenül vagy szándékosan –, megbicsaklunk, akkor képessé válunk arra, hogy az erősségeinkre építsünk, és kívülről, higgadtan szemléljük, ha eltalálták az Achilles-sarkunkat, és ne kerüljünk a negatív élmény hatása alá.

Részben arról van szó, hogy az önismeret segítségével bejárjuk életünk azon zavaró határmezsgyéit, amiket eddig elkerültünk és kirekesztettünk a tudatunkból, ám most ezeket is a részeinkké tesszük, integráljuk. De ennél többről is. Arról, hogy megújult gyökereink és erősödő szárnyaink bázisán képessé válunk új érzéseket és a kiteljesedés új minőségeit befogadni: átélni a mély kötődés, az öröm, az alkotás, az itt és mostba való belefeledkezés, az ismeretlennek való igent mondás új élményeit. Elhagyjuk a komfortzónát és kitágítjuk a határainkat.

Heinz-Peter Röhr: Kiút a függőségből
Ha gúzsba köt a szülői háttér...

Abraham Maslow: A lét pszichológiája felé
Bevezetés a humanisztikus pszichológiába