Molly évekig kitartott marihuánafüggő, kába, szexre még hébe-hóba sem kapható férje mellett, mielőtt rászánta volna magát a válásra. Ezután gyermekeinek szentelte figyelmét, és időbe telt, mire lelkileg talpra állt. S amikor úgy érezte, készen áll végre egy kapcsolatra, pontosabban a kapcsolatra és négy év absztinencia után a mindent átütő szexre is, sokkal többet kapott, mint amit remélt: az egész életét megváltoztató extázist.

Molly Gina Ogden Nők, akik szeretik a szexet című könyvének egyik hősnője. Gina Ogden amerikai szexológus figyelemre méltó kutatást végzett arról, milyen az orgazmust könnyen átélő nők szexuális csúcsélménye, és eredményei forradalmasították a női orgazmusról való ismereteinket. Ez a kutatás arra inspirálta, hogy minél mélyebben feltárja, hogyan élik meg a nők (pontosabban a szexuális életükben kiteljesedett nők) a szexet, miben különböznek a nők élményei a férfiakétól, vagyis milyen a női szexualitás. A több száz nővel folytatott beszélgetés legfontosabb gondolatait és megállapításait tartalmazza ez a megkapó című és izgalmas könyv.

Átadni magunkat és mégis önmagunk maradni

Molly, aki volt férje mellett elhanyagolt és parlagon heverő nő volt, új párkapcsolatában a szexuális gondoskodás korábban nem tapasztalt mélységeit élte át. Olyan kapcsolatban volt része, amely „két ember tánca, bonyolult, hullámzó tánca”, és amely három elemből áll: „a gyengédség, a kölcsönös szeretet és a kölcsönös törődés táncol benne”. Ám elmeséli, hogy ehhez a tapasztaláshoz neki is, mint sok más nőnek, meg kellett tanulnia egy fontos leckét: „hogy tudjuk, hogyan kerüljünk igazán közel valakihez, miközben nem bújunk ki saját bőrünkből”. Gina Ogden kicsit másképp fogalmazza meg ugyanezt: „Az ágyban a gondoskodás művészete azt jelenti, hogy saját igényeinket ugyanolyan szilárdan tiszteletben tartjuk, mint partnerünkét.”

Átadni, nem pedig feladni magunkat

Gina Ogden és beszélgetőpartnere, Molly egyetértenek abban, hogy a nőket személyes múltjuk és kulturális neveltetésük miatt is fenyegeti a veszély, hogy sérülnek a szexuális kapcsolataikban. Akik bántalmazás elszenvedői voltak gyerekként, azok számára a simogatás, az érintés, a közeledés olyan jelentéseket hordoz, amely a kiszolgáltatottság, a félelem, a fájdalom, a visszaélés, a személyes határok durva megsértésének élményeit ébresztik fel – a nők jelenben átélt szexuális élményei ugyanis mindig magukban foglalják a múltat, felélesztik a korábbi tapasztalatok emlékét. S a múltban elszenvedett sérülések olyan barikádokat emelnek a jelenben elérhető szexuális kapcsolódás elé, amelyeket sokszor csak szakember segítségével lehet lebontani.

Vannak, akiknél a korai életéveikben átélt elhanyagolás és magára hagyottság áll a szexualitás zavart szenvedésének hátterében. Molly egy ízben azt mondja, számára a szexuális boldogság lényege: „hogy úgy bízom a másikban, mint egy újszülött”. Ám aki újszülöttként és kisgyermekként nem lelt bizalomteljes kapcsolatokra, például mert a szülei nem voltak jelen fizikailag vagy érzelmileg, az egy mély, kielégítetlen szükséglettől hajtva szinte belezuhan a – többnyire függő típusú – kapcsolatokba. Ezek a nők hajlamosak alávetni és kiszolgáltatni magukat, sokszor elképesztő mértékben, hogy átéljék a kapcsolódást.

„Egyes nők teljesen feladják védelmező határaikat, bedőlnek a lehetetlen ígéreteknek vagy az útjukba akadó melegség és figyelem legapróbb morzsáinak. Könnyen koldus és áldozat lesz belőlük. Azok a nők pedig, akiknek szex iránti vágyuk eléggé nyers, és éhesek a szexualitásra, manipulatívvá és ragadozóvá válhatnak.” Tehát ezek a nők szinte a felmorzsolódásig benne maradnak egy olyan kapcsolatban, amelyben kihasználják őket érzelmileg vagy testileg, vagy ellenkezőleg, napról napra, hónapról hónapra más partnernél keresik a másik emberbe való belemerülés élményét. Ahogy Gina Ogden rámutat, ezeknek a nőknek egészen mélyen sérült az önbecsülésük.

„Másokért élj, magadért ne!”

A Nők, akik szeretik a szexet könyv szerzője szerint nemcsak a személyes múltjuk, hanem a kulturális normák is megakadályozhatják a nők szexuális kiteljesedést, az „adok-kapok táncának” megvalósulását. A nőket arra nevelik, hogy a családjukban, a kapcsolataikban ők legyenek azok, akik adnak, akik gondoskodnak – ez az a működésmód és szerep, amiben egy nő a kulturális neveltetése folytán értékesnek, hasznosnak és erősnek érzi magát. Ám emiatt a nők a szexuális gondoskodást (amely egy kölcsönösségen alapuló körforgás, ahogy arról mindjárt szó lesz) összetévesztik az önfeláldozással és önalávetéssel.

„…a nőket arra nevelik, hogy kordában tartsák az érzéseiket, hogy a kapcsolatok tehenészlányaiként viselkedjenek. De ha a párkapcsolat a társadalmi elvárásokból fejlődik ki, nem pedig szívből jön, akkor nagy valószínűséggel az ágyban is az irányítás érzése jelenik meg – az elnyomás energiája –, nem pedig az erő, azaz a szexuális létezés teljességében való részvétel energiája. A közelség ilyenkor fogsághoz hasonlít, mindenáron menekülni kell előle.”

Az, hogy a másokról való gondoskodás kulturális normájának engedelmeskedve sok nő feladja saját igényeit, ahhoz vezet, hogy nem mer kérni az ágyban. Sőt, élvezni sem mer (és tud) igazán. Nem meri elfogadni a szexuális örömöt. „…bizony vágyaink teljesülésében is rejlik kockázat. Sok nő fél attól, hogy jól érezze magát. Amikor a nők nem kérik, amit akarnak, csökkentik a visszautasítástól való szorongásukat, és ezzel együtt az örömtől való félelmüket is.”

Nagyon találóan fejezi ki Molly azt a helyzetet, amikor egy nő szexualitását gúzsba kötik a személyes élettörténetében bekövetkezett sérülések vagy a kulturális elvárások: ilyenkor „lekötözött lábú ágyasnak érzi magát az ember, és képtelen a táncra!”.

Az adok-kapok körforgása

Gina Ogden és Molly abban is egyetértenek, hogy a kátyúban megfeneklett szexualitást csak szívós önismereti és spirituális munkával lehet röppályára tenni. (Ogden egyik fontos megállapítása, hogy a nők számára a szexualitás spirituális élmények forrása.) Ám a belső munka nyomán megvalósulhat a szexuális gondoskodás körforgása.

„…a szexuális gondoskodás több annál, hogy egyszerűen kielégítjük egymás fizikai igényeit, vagy eljuttatjuk egymást az orgazmusig, habár mindkettőt magában foglalhatja.” Inkább egy körfolyamatként érdemes tekinteni rá, amelynek első lépéseként „magunkat meghaladva kapcsolatot teremtünk a másikkal, hogy adjunk és kapjunk”. Ám ez még csak egyszeri aktus – ahhoz, hogy ez mindkét felet tápláló folyamattá növekedjen, újra és újra át kell élni az egymásra találást, amely végül kötődéssé, újra és újra megerősített kapcsolódássá mélyül.

E kötődés bázisán teremtődhet meg a szexualitásban a valódi teljesség- és önmeghaladás-élmény, vagyis a szexuális gondoskodás körfolyamatának harmadik fázisa, amelyben jelen van a bennünk élő, minden bizalmát a másikba helyező újszülött, aki ezúttal úgy olvadhat bele a másik emberbe, hogy nem elveszíti önmagát, hanem átél egy nagyobb egészhez való kapcsolódást, magát az eksztázist. „Mivel az eksztázis feloldja az önmagunktól és egymástól elválasztó ellenállásunkat, magában hordozza az érzékelés kiteljesedésének lehetőségét, és megváltoztathatja, átalakíthatja életünket.” S az eksztázis élményéből kibontakozik a negyedik fázis, a megújulás, az egész életet megtermékenyítő kreativitás fokozódása, amely visszahat az adás és kapás táncára, vagyis magára a szexuális aktusra és arra, ahogyan a nő részt vesz benne – a folyamat újraindul egy önmagát megerősítő körként.

Kapcsolódó cikkek:

• Barangolások a női szexualitás rejtelmeiben I. – Szex és New York, szex és nőideál
• Barangolások a női szexualitás rejtelmeiben II. – A női orgazmus 4 dimenziója
• Barangolások a női szexualitás rejtelmeiben III. – A nők számára a szex kapcsolódás a női lét mélységeihez

A cikkben szereplő idézetek és gondolatok forrása:
Gina Ogden: Nők, akik szeretik a szexet. Mindennapi nők elbeszélései a gyönyörhöz, intimitáshoz és eksztázishoz vezető útjaikról. Ursus Libris, Budapest, 2008.