Gyökerek és Szárnyak

Önismeret és kiteljesedés

A mélyebb jelentés gyermekünk érzelmei mögött

2018. március 06. 15:03 - SzabóElvira

Érzelemszabályozás 3 lépésben

Míg száz évvel ezelőtt az érzelmek elnyomni való megnyilvánulásokat, a racionális gondolkodás ellenségeit jelentették, addig az elmúlt évtizedek terápiás tapasztalatai és tudományos kutatásai során már sokkal pontosabb képet tudunk alkotni arról, hogy mire szolgálnak és miért hasznosak az érzelmek, mind gyerek-, mind felnőttkorban. Egyre nagyobb teret hódít az a szemlélet, miszerint fontos odafigyelnünk az érzelmekre, mert üzenetük van számunkra. S nemcsak a saját, hanem gyermekünk érzelmeire is.

E megközelítés mellett teszi le a voksát lényegében az összes pszichoterapeuta, gyermek-pszichoterapeuta. Közülük is kiemelkedik Isabelle Filliozat, aki nemcsak terapeutakánt járult hozzá reziliens és a megfelelő érzelemszabályozást elsajátító generációk felneveléséhez, de számos népszerű gyereknevelési könyv szerzője is hazájában, Franciaországban. Könyveit több nyelvre lefordították, és a közelmúltban Magyarországon is megjelent egyik nagy sikerű műve, a Gyermekünk érzelmeinek sűrűjében. A könyv segítségével az olvasó a gyakran nehezen érthető gyermeki érzelmek nyomába eredhet, megtanulhatja a megfelelő kérdésfeltevéssel felfejteni mélyebb jelentésüket, és kiválasztani az adott helyzetben legmegfelelőbb reakciót – mindeközben rugalmas, érett gondnolkodású és a saját érzelmeiket kezelni képes felnőtteket nevelni a gyerekeiből. Filliozat végigmegy a különböző nevelési helyzeteken a testvér születésétől kezdve az iskolai kihívásokon át a szülőktől való időszakos elválásokig, és gyakorlati ötletekkel szolgál ezekhez a felnövés során óhatatlanul bekövetkező kisebb-nagyobb próbatételekhez.

boy-child-sad-alone-158305.jpeg

Érzelmi intelligencia: belépő a sikerhez

Miért fontosak az érzelmek, és miért lényeges gyermekünk érzelmeivel törődni? Ha Filliozatnak egy kifejezéssel kellene válaszolnia erre a kérdésre, annyit mondana: érzelmi intelligencia (EQ). A hivatalos meghatározás szerint az érzelmi intelligencia az arra vonatkozó képességeket foglalja magában, hogy érzékeljük, kezeljük és pozitív irányba tereljük a saját érzelmeinket és mások érzelmeit. Vagyis hogy képesek legyünk tudatosítani magunkban, amit érzünk és mások éreznek, és változtatni azon.

„Mi az érzelmi intelligencia? – teszi fel a kérdést Fillozat. – Érzelmileg intelligensnek lenni annyit jelent, hogy képesek vagyunk szeretni, megérteni másokat, önmegvalósítóan élni, és önmagunk tudunk maradni minden helyzetben. Megfelelően tudunk reagálni az érzelmileg megterhelő eseményekre (konfliktusok, kudarc, gyász, elválás stb.), illetve mindenfajta sikerre vagy örömteli találkozásra. Röviden tehát: az érzelmi intelligencia a boldogság elérésére való képesség, mely megakadályozza, hogy elhatalmasodjon rajtunk az ellenségeskedés, és melynek segítségével magunk tudjuk alakítani életutunkat, és harmonikus kapcsolatot tudunk kialakítani másokkal. Ki ne kívánná ezt a gyermekeinek?”

Az iménti sorokat olvasva egyértelmű, hogy miért értenek egyet abban a kortárs pszichológus szerzők, így Isabelle Filliozat is, hogy az EQ – az akaraterővel együtt – sokkal fontosabb a sikeresség szempontjából, mint az IQ (és ez akkor is így van, ha a sikerességet úgy határozzuk meg, mint az egyén személyes céljainak és az élettel való általános elégedettségnek az elérése, társadalmi elvárásoktól függetlenül, vagy pedig valamilyen széles körű elismertséggel járó, nagy presztízsű társadalmi pozíció betöltéseként definiáljuk). Ugyanis:

  • azok válnak sikeressé, akik képesek célokat kitűzni és hosszú távon küzdeni értük (akaraterő);
  • akik a hosszú megvalósítási folyamat során el tudják viselni az óhatatlanul bekövetkező kudarcokat, és tanulnak belőlük (akaraterő + negatív érzelmek kezelése);
  • akik egy adott helyzetben „le tudják tapogatni” azt, hogy valójában milyen érzelmek befolyásolják az adott helyzet szereplőit (nem csak azt, hogy milyen érzelmet próbálnak mutatni!), és ezen tudás birtokában jó döntéseket tudnak hozni (érzelmi intelligencia);
  • felül tudnak emelkedni a saját negatív érzelmeiken és lelkiállapotaikon, és ki tudnak magukban alakítani pozitív érzelmeket (szintén érzelmi intelligencia).

entrepreneur-1340649_1920.jpg

Az érzelmek szabályozásának megtanulása

Az érzelmek elnyomása helyett manapság már – a pszichoanalitikusok nyomán – egy másik érzelemkezelési stratégia került előtérbe: az érzelmek tartalmazása. A tartalmazás azt jelenti, hogy érzékeljük a bennünk felmerülő érzelmet (ahelyett, hogy elfojtanánk vagy más elhárító mechanizmussal eltüntetnénk a tudatunkból), ám ezt az érzelmet nem öntjük a külvilágba (pl. hiába haragszunk valakire, nem kezdünk kiabálni az illetővel), hanem magunkban tartjuk. Tehát tudatában vagyunk annak, hogy éppen egy nehéz érzelmet élünk át, de ezt elbírjuk magunkban.

A gyerekek a szülők segítségével tesznek szert erre a fontos képességre (ebből kifolyólag alapszabály, hogy csak az a szülő tud segíteni a gyermekének az érzelemszabályozásban, aki tartalmazni tudja a saját érzelmeit). Amikor a gyermeket elárasztja egy nehéz érzelem, és erőt vesz rajta a sírás, a legjobb, amit a szülő tehet, hogy a karjaiba veszi, és együtt van vele ebben a helyzetben. Osztozik a gyermek bánatán vagy dühén (sokszor: egyszerre mindkettőn), és ő az, aki ebben a pillanatban tartalmazza a gyermek érzelmét, míg le nem fut az érzelmi hullám. A szülő a gyermek érzelemszabályozója. A gyerekek idegrendszere ugyanis egyelőre nem elég érett ahhoz, hogy ők maguk képesek legyenek erre. Ahogy az éréssel fejlődik az idegrendszerük, illetve – jó esetben – sok-sok példát kapnak a szüleiktől arra, hogyan vigasztalódhatnak meg, hogyan kerülhetnek ki egy érzelemkitörésből, ők maguk, önállóan is meg tudják majd ezt tenni.

comfort_kid2_1.jpeg

Az érzelmi megnyilvánulásoknak mélyebb jelentésük van

Az érzelmek nem véletlenül keletkeznek. Mélyebb okuk, mélyebb jelentésük van, bár sokszor nehéz felfejteni, hogy mi ez. Lehetséges, hogy a gyereket negatív élmény érte az óvodában, és később, a szülő jelenlétében az emiatti feszültség egy semlegesnek tűnő apróság által kiváltott dührohamban robban ki. Talán a szülő soha nem jön rá, mi okozta valójában a kirobbanást – és anélkül, hogy ezt tudná, csak állja a sarat és az ölelésével segít túljutni rajta a gyermeknek.

Ahogy a gyerek nyelvelsajátítása fejlődik, egyre inkább képes lesz szavakba önteni, hogy mit érez, és képes lesz megérteni a mögöttes okokat is. S vannak visszatérő érzelmek, visszatérő dinamikák, amik nem múlnak el csak úgy, egy vigasztalástól. Akár egy nehéz interperszonális helyzet alakult ki a gyermek közösségében, akár egy pedagógussal van konfliktus, össze nem illés, akár a családi működés sérült, fontos felismerni és összerakni azt a történetet, amelyből az érzelem ered. Ugyanis ezekben az esetekben akkor tudjuk tartósan kezelni a nehéz érzelmet, ha a mögöttes történetet új irányba tereljük.

A Gyermekünk érzelmeinek sűrűjében kötetben számos, egyszerűbb és összetettebb történetet olvashatunk arról, hogy egy adott érzelem mögött rejlő konstelláció megértésének hatására hogyan sikerült konstruktív irányba terelni egy fejlődési elakadást vagy az egész családdinamikát. Szó esik az alapvető érzelmekről – a félelemtől és a haragtól kezdve a szomorúságon át a gyermekkori depresszióig –, egyrészt hogy milyen viselkedésben és reakciókban nyilvánulhatnak meg, másrészt hogy mi minden állhat a hátterükben.

deep-in-thought-2-1311199.jpg

Az érzelmek transzformációja felé

Elképzelhető, hogy valaki jól és viszonylag hosszú távon tudja tartalmazni az érzelmeit. Előfordulhat, hogy akár évekig „egész jól elvan” azzal, hogy bizonyos típusú emberek egy bizonyos típusú negatív érzelmet váltanak ki belőle. Talán azt gondolja, hogy ez az egész ezekből az emberekből ered, és nem ismeri fel saját magában a tendenciát. Elbírja ezeket az érzelmeket, és cipeli őket évekig.

Az érzelmek jelentésének megértése továbbmegy az érzelmek tartalmazásánál. Ez annak megértését jelenti, hogy:

  • miért keletkezett bennünk az adott érzelem;
  • milyen viszonylatokban vagyunk, amelyek kiváltják belőlünk;
  • illetve – felnőttként – milyen korábbi, pl. gyerekkori helyzet emlékét idézi fel a jelenbeli szituáció, ami kiváltotta belőlünk ezt a bizonyos érzelmet.

Ez sokszor nyomozómunka, és hasznos lehet hozzá egy olyan beszélgetőpartner, akiben megbízunk és aki vissza tudja tükrözni, amit felfog belőlünk.

tree_roots_lake_2_1.jpg

Ha felfejtettük az adott érzelem mögötti történetet, akkor két út áll előttünk:

  1. megpróbálhatunk változtatni a helyzeten, és másfajta irányba terelni a dinamikákat, amiben már jobban érezzük magunkat (aktív megküzdés);
  2. ha nem tudjuk aktívan megváltoztatni a körülményeket, akkor törekedhetünk arra, hogy másfajta jelentést, értelmezést társítsunk a problémához (passzív megküzdés).

Mindkét út azt szolgálja, hogy megváltoztassuk az adott helyzetben átélt érzelmünket, például a félelmet bátorsággá. Az érzelmek transzformációja csak akkor valósulhat meg, ha mély, értő belátással képet alkottunk arról a konstellációról, amelyben az érzelem megszületett.

 

Az érzelemszabályozás három lépése:
1. az érzelem tartalmazása
2. az érzelem mélyebb jelentésének megértése
3. az érzelem mögött meghúzódó történet új irányba terelése és az érzelem transzformációja

 

Kapcsolódó bejegyzések:
Érzelmeink sodrásában
Továbbá a blog gyereknevelési cikkei

A bejegyzésben ajánlott mű:
Isabelle Filliozat: Gyermekünk érzelmeinek sűrűjében. Hogyan fejtsük meg szavai, nevetése, sírása jelentését? Ursus Libris, Budapest, 2018.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyokerekesszarnyak.blog.hu/api/trackback/id/tr6113697516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása