Gyökerek és Szárnyak

Önismeret és kiteljesedés

Megfogni a megfoghatatlant – bevezetés az archetípusok világába

2017. április 21. 12:43 - SzabóElvira

Az egyetemes emberi tapasztalásról és a jungiánus pszichológia rejtelmeiről

C. G. Jung több volt pszichológusnál: sajátos pszichológiai rendszerének és álomelemzési módszerének köszönhetően alapvető hatást gyakorolt a művészetre és az irodalomra, sőt az emberiség kultúrtörténetére is. A jungi analízissel foglalkozó szakemberek tábora a mester halála óta is folyamatosan nő, és a világ számos országában egyesületekbe tömörülnek, miként hazánkban is (Magyar C. G. Jung Analitikus Pszichológiai Egyesület). Az elmúlt hónapokban nagy feladatba vágtuk a fejszénket az Ursus Libris Kiadónál: Deák Zsolt jungi analitikus szerkesztésében Jung nálunk I. címmel megjelentettük egy kétkötetes antológia első részét, amely a hazai jungiánus szakma, illetve a jungi tanokhoz kötődő szakemberek írásaiból nyújt válogatást.

A kötet kiadásával nemcsak az a célünk, hogy a szélesebb olvasóközönséggel megismertessük a magyar jungiánusok munkásságát, hanem hogy olyan írásokat adjunk közre, amelyek átfogóan bemutatják Jung pszichológiai rendszerét, továbbá azt, hogy az őt követő analitikusgenerációk mivel egészítették ki, hogyan vitték tovább az eredeti elgondolásokat. Vagyis ha az olvasó még nem ismeri behatóan a jungi pszichológiát, e könyv segítségével minden zegzugát bejárhassa. A kötetben az archetípusok és az álomelemzés népszerű témái mellett többek között olvashatunk a szinkronicitásról, az alkímia jungi megközelítéséről, az individuációról (vagyis arról az emberi kiteljesedési folyamatról, amelyből az önmegvalósítás koncepciója is kiindult), sőt az Ödipusz-komplexus modern felfogásáról is.

E cikk keretei meghaladják annak lehetőségét, hogy minden egyes témát sorra vegyek, így az alábbiakban kiemelek közülük néhányat, elsősorban az archetípusokra fókuszálva.

yggdrasil.jpgYggdraszill – világfa a germán és a skandináv mitológiában

Tulajdonképpen mik azok az archetípusok?

Aki pszichológiai képzésen vett részt, biztosan nem úszta meg a találkozást az archetípusok fogalmával. De mik is ezek tulajdonképp? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszoljunk, alá kell merülnünk a tudattalanba – nem a személyesbe, hanem az emberiség közös, kollektív tudattalanjába.

„…Jung a kollektív tudattalant állítja a személyes tudattalan mellé – írja dr. Koronkai Bertalan pszichiáterprofesszor „C. G. Jung mélylélektani irányzata” című cikkében –, amely már nemcsak az illető élmény-múltját tartalmazza, amit születésétől kezdve összegyűjtött, hanem az emberiség ősmúltjának tapasztalatai benne vannak. A kollektív tudattalan tartalmai az ősképek, az archetípusok, úgynevezett őstapasztalatok, míg a személyes tudattalanban komplexusok vannak.”

Dr. Buda Béla így ír erről a témáról „C. G. Jung munkássága a mai lélektan tükrében” c. cikkében:

„A kollektív tudattalanban sűrűsödnek össze – szimbólumokba kódolt formában – az emberi faj ősi tapasztalatai. E szimbólumok, ősi minták – Jung terminológiájában: archetípusok – az emberi élet alaphelyzeteit és alapvető viszonyulásait tükrözik. Rendkívül összetett jelentéstartalmuk van; mint Jung több helyen is írja, az elmondhatatlant fejezik ki. […] Az egyes ember életében ezek főleg álmokban és fantáziákban kerülnek felszínre; máskor a személyiség zavarának mélyén az húzódik meg, hogy az egyén nem akar tudni róluk, nem veszi tudomásul „üzenetüket”. Jung terápiájában lényeges momentum az archetipikus tudattalan tartalmak feldolgozása, az én szembesítése a benne rejlő ősi jelképanyaggal.

Az archetípusoknak nemcsak a személyiségen belül van mozgósító erejük, hanem hatalmas érzelmi és motivációs energiákat hordoznak akkor is, amikor valamilyen kulturális közlési forma jeleníti meg őket. Leginkább a művészet az archetípusok kommunikációs megjelenítésének tere. De archetípusokat fejezhet ki a kultúra ornamentikája, a vallások misztikus felfogásrendszere, a korai tudomány problémalátása, és klasszikus megnyilvánulási terep a mondák, legendák, mítoszok, mesék világa is.” (Kiemelés az eredetiben)

botticelli-primavera.jpgBotticelli: Tavasz

Egy jungi irányultságú pszichológus úgy foglalta számomra össze egykor, hogy a kollektív tudattalan nem más, mint az emberiség nagy kincsesládája. S ebben rejlenek bizonyos nagy erejű belső képek, amelyek megjelenhetnek álmainkban, az életünk bizonyos motívumaiban. Egy korábbi cikkben írtam arról, hogy életünk bizonyos időszakaiban ahhoz hasonlóan küzdjük le a nehézségeket, ahogyan a mítoszokban a hősök, hozzájuk hasonló útvonalat járva be az életünkben – habár a cikk látszólag nem merészkedett mélypszichológiai okfejtésekbe, valójában mégis arról szólt, hogy a hős archetípusa hogyan bontakozik ki az életünkben, és ezáltal hogyan bontakozunk ki mi magunk. A Jung által tárgyalt legismertebb archetípusoknak, így az árnyéknak, illetve az animának és az animusnak (vagyis a férfiban élő nőnek és a nőben élő férfinak) szintén több írást szenteltem már.

Egy ellentmondásos archetípus: Héra

Jean Shinoda Bolen jungi analitikus nyomán megismerhettük „a nőkben élő istennőket”, vagyis a nőkben munkáló archetípusokat, amelyek a görög mítoszokban istennőkké formálódtak. Közülük első látásra talán negatív fényben tűnik fel Héra. Szombati Ágnes jungi analitikus egy teljes cikket szentelt Héra archetípusának, és egy izgalmas elemzésben mutatja be a feleség archetípusának pozitív és negatív erőit. Hérában valóban jelen vannak azok a negatív hatások, amik miatt sok nő felhorkan a gondolatra is, hogy vele azonosítsa magát: a féltékeny és hisztériázó asszony, aki egyszerre vágyik férje törődésére és vív vele kétségbeesett dominanciaharcot, és sajnos összes házastársi játszmája csak oda vezet, hogy megalázza magát.

james_barry_001.jpgJames Barry: Jupiter és Juno [Zeusz és Héra] az Ida hegyen

De Héra archetípusában pozitív minőségek is rejlenek, amelyek a görög mitológiában inkább Pénelopé alakjában öltenek testet: a hűség és kitartás, a hitvesi szilárdság és állhatatosság azon minőségei, amelyek – a házassági okirat mögött – valóban szilárd alapra helyeznek egy párkapcsolatot. Pénelopé az, aki nemcsak türelmesen vár, de viszi és megtartja a házat, az otthont, miközben a férj ki tudja, hol (és kivel) kalandozik. S Héra és Pénelopé karakterén keresztül nemcsak női archetípusok nyilvánulnak meg, hanem a házasságban felbukkanó ősi dinamikák is, amikkel a nőknek – és a férfiaknak – kezdeniük kell valamit. Amikor megszólalnak bennünk az archetípusok, akkor ezen ősi alaphelyzetek kihívásaira szolgálnak válaszokkal és cselekvési mintákkal.

Dionüszosz archetípusa – és reneszánsza a modern korban

Dr. Tóth Zoltán pszichiáter az apa archetípusait bemutató cikkében részletesen ír Dionüszoszról – ami talán meglepheti az olvasót, hiszen a legutolsó, ami eszébe juthat róla, az atyai megnyilvánulások. Annál inkább a hozzá köthető mítoszokban szereplő szatírok és bakkhánsnők, no és az eksztázisba vivő mulatozás; vagy az ókori Athénban március végén, április elején megrendezett Dionüszia ünnepségsorozat, ami lehetőséget adott minden athéninak, hogy úgy igazán kitombolja magát (ha tudósítás készülne erről a modern korban, szigorúan 18-as karikával…).

michelangelo_caravaggio_007.jpgCaravaggio: Bacchus [Dionüszosz]

Dionüszosz jóval többet rejt magában ennél a képnél. Valóban a féktelen mulatozás ölt benne testet, de az inspiráció és a kreativitás is; s az őrület is, amely az átszellemült alkotás és tivornya mélyén egyaránt ott lappang. Dionüszosz sok ábrázolásban hordoz nőies jelleget – emlékezzünk csak: a bor isteneként szoros kapcsolatban áll a földdel, amelyet a nőiséggel kapcsolnak össze –, így karakterében megvalósul a férfi és női minőségek integrációja, ami elengedhetetlen a teljességgel működéshez.

Dionüszosz archetípusa mozgásba lendült az elmúlt évtizedekben: ő vitte a hippimozgalom és a szexuális szabadság fáklyáját, ő írta a transzparensekre a „szeretkezz, ne háborúzz” szlogent. Alighanem ő áll a nőies férfi jelenleg népszerű trendje mögött, és egy sajátos apatípus mögött is:

„…a bacchusi apa egyrészt izgalmas, elbűvölő, jókedve magával ragadó, fantáziadús, kreatív, a gyerekeknek kiváló játszótársa, szoros érzelmi és fizikai kapcsolatot alakít ki a gyerekeivel, igazi földi apa. Ugyanakkor megbízhatatlan, következetlen, könnyen elveszíti a lelkesedését, nem nyújt egzisztenciális biztonságot, nem képviseli a családot a világ felé, nem tanítja meg a gyerekeinek, hogyan boldoguljanak a világban, inkább barát, mint apa.”

Az Ödipusz-komplexusról – új szemszögből

A legtöbbünknek az Ödipusz-komplexusról Freud egy „furcsa” elmélete jutott eszünkbe, miszerint a hároméves kisfiúk szeretnének az apukájuk helyébe lépni az anyukájuk oldalán – legalábbis eddig. Tornyossy Mária jungiánus szemléletű pszichoterapeuta azonban új megvilágításba helyezi ezt a pszichológiai alapállást, és egy egészen más archetipikus helyzetről ír. Nevezetesen szó sincs arról, hogy a 3–5 évesek „jókedvükben” törnének az édesapák posztjára – amennyiben az apa valamilyen okból hiányzik a családból, a szülők párkapcsolatából, a gyermek késztetést érezhet arra, hogy elfoglalja az űrt az anya életében, s ezzel kész is van az anyakomplexus. Az ödipális helyzet tehát nem törvényszerű része a fiúk pszichés fejlődésének, és amennyiben megjelenik, a családi rendszer sérülésére utal. Az eredeti freudi megfigyelés ugyan helytálló, de az elmúlt évtizedek vizsgálatai lényeges pontosítással éltek ezzel kapcsolatban.

ingresodipusandsphinx.jpgJean August Dominique Ingres: Ödipusz megválaszolja a Szfinx kérdéseit

Ödipusz mítoszának a Szfinxszel való találkozás legalább olyan fontos részét képezi, mint az apagyilkosság. Azt, hogy Ödipusz meg tud felelni a Szfinx kérdésére, Tornyossy az élet misztériumába való beavatásként értelmezi. Lévén a Szfinx a Nagy Anya archetípusának egyik kifejeződése, ez a beavatás a fiatal férfi számára a női szellemiséggel való találkozáson keresztül valósulhat meg – ha belegondolunk, ez valóban így van; akár a tapasztalás emelkedett és szellemi, akár érzéki és testi rétegéről van szó.

 

Ödipusz, Dionüszosz, Héra és a többiek története talán poros ókori mítosznak tűnnek első olvasásra, ám számos olyan alaphelyzetet hordoznak, amelyek nagyon is élők – talán épp a saját életünkben, a személyes kapcsolatainkban. S ezek emelik őket archetipikussá.

 

Kapcsolódó cikkek:

 

kjun1.jpg 

A cikkben említett témákról a Jung nálunk I. kötetben olvashatnak részletesen.
(Szerk.: Deák Zsolt. Ursus Libris, Budapest, 2017.)

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gyokerekesszarnyak.blog.hu/api/trackback/id/tr5312442969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.