Gyökerek és Szárnyak

Önismeret és kiteljesedés

Vitorlák és játszópajtások, avagy a legjobb széljárás az „Újvilág” felé

2017. szeptember 10. 21:59 - SzabóElvira

Amik a gyerekek önállóvá válásához kellenek

Egy korábbi bejegyzésben felvetettem azt a gondolatot, hogy a gyerekek veleszületett fejlődési tere egyrészt a szabad természet, másrészt a többi – lehetőleg vegyes korcsoportból származó – gyerek közössége. Amikor a gyerekek együtt bandáznak, olyan izgalmas dolgok történhetnek, amik a felnőttek jelenlétében nemigen. S miközben a kicsik komplett világokat hoznak létre a fantáziájukban (vagy a ház udvarában), felfedezőutakra indulnak a falu – vagy a játszótér – szélére, bekövetkezik még egy csoda: képessé válnak önállóan megszervezni magukat.

Herbert Renz-Polster gyerekorvos és Gerald Hüther neurológus Vissza a gyökerekhez című könyvükben részletesen írnak a gyermekek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételekről, amik közt kiemelkedő helyen szerepelnek a vegyes életkorú gyerekcsoportok, amelyek folyamatait a gyerekek maguk szervezik meg, és a felnőttek legfeljebb a távolból figyelik, hogy ne történjen baleset, de nem avatkoznak bele a történésekbe.

sisters-2210314_1920.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

10 álomtípus, amivel te is találkozhattál már

2017. augusztus 26. 10:18 - SzabóElvira

Az álmodás alighanem egyidős az emberiséggel, ugyanakkor furcsa mód a modern tudományos világkép alapján nehezen megmagyarázhatónak bizonyul, hogy mi is az álmok szerepe a lelki háztartásban. Az egyik legegyszerűbb magyarázat szerint a napi történések töltik meg az álmainkat, kusza káoszban kerülnek elő az élményeink, az érzelmileg fontos epizódok és olyan, jelentéktelennek tűnő apróságok, amelyek felett látszólag elsiklottunk, és az egésznek nincs több szerepe annál, mint hogy feldolgozzuk, ami velünk történt. De mindannyian érezzük, hogy ennél azért többről van szó, nem igaz?

C. G. Jung új szempontokat vitt az álmokról való gondolkodásba, amelyek valójában régi, sőt ősi szempontok: Jung szerint vannak olyan álmok, amelyekben kollektív tartalmak fejeződnek ki, és ahhoz hasonló képek jelennek meg, vagy ahhoz hasonló jelenetek játszódnak le, mint amilyenek a mítoszokban. Ezekben az álmokban az archetípusok nyilvánulnak meg, és fontos mérföldkőnek bizonyulnak az egyén személyiségfejlődésében. Gyökössy Endre, Jung tanainak egyik értő hazai magyarázója a Jung nálunk I. kötetben olvasható publikációjában bemutatja az álmok 10 típusát, melyek közt a hétköznapi és az emelkedett álomtartalmakat egyaránt megtaláljuk.

sleeponthetree.jpeg

Tovább
Szólj hozzá!

Az üzenet a szavakban

2017. augusztus 07. 13:12 - SzabóElvira

Ne csak a kimondott szavakat, hanem a szavak valódi tartalmát is halljuk meg

„A szó elszáll, az írás megmarad” – tartja a régi latin közmondás, és talán ennek is köszönhető, hogy hajlamosak vagyunk kevésbé zavartatni magunkat amiatt, hogy mit mondunk, vagy hogy mit mondanak nekünk mások. Talán feddhetetlen társasági modorral közölnek velünk egy üzenetet, és észre sem vesszük, hogy furcsa, fonák tartalom van benne. A szavak, az őket kísérő gesztusokkal együtt, árulkodók – a kapcsolatok valódi arcáról árulkodnak. Az alábbiakban arról olvashattok, hogy bizonyos ártalmatlan, akár törődőnek tartott mondatok mögött egészen más kapcsolati minták lehetnek, mint amit első hallásra várnánk.

sea_bottle_message.jpg

A szerető szavak valódi üzenete sokszor nem a szeretet

Heinz-Peter Röhr német biblioterapeuta Kiút a függőségből című könyvében mélyreható elemzéssel mutatja be, hogy bizonyos, ártatlannak vagy akár törődőnek tűnő szülői gesztusok és szavak esetenként nem a szeretet kimutatását szolgálják. A szerző A libapásztorlány című Grimm-mesén keresztül ábrázolja, hogy a szülő milyen módokon, és milyen mozgatórugóktól hajtva nevelhet függő személyiséget gyermekéből – sokszor anélkül, hogy tisztában lenne azzal, milyen irányba formálja őt. (Szerencsére a szerző nem áll meg itt, hanem arról is ír, hogyan oldható fel a szülőkhöz fűző dependens kapcsolat, és az illető hogyan léphet az önállóság útjára.)

Szó sincs arról – az esetek döntő többségében –, hogy a szülő rosszat akarna gyermekének. Ám mégis előfordul, hogy látszólag szerető szavainak valós mondanivalója nem a törődés és a szeretet közvetítése, hanem a törődés és a szeretet – elvárása. Más esetekben szavaival támogatást és segítséget nyújt, ám valójában azt közvetíti, hogy gyermekének a támogatásra és segítségre – mindenképp szüksége van.

Tovább
Szólj hozzá!

Amikor nem tágít a jegesmedve, avagy időnként jobb elengedni, mint önmagunk hajcsárává válni

2017. július 07. 17:38 - SzabóElvira

Lev Tolsztojjal kapcsolatban kering egy anekdota, amellyel több változatban is találkoztam. E szerint Tolsztoj gyerekkorában két barátjával megalapította a „Jegesmedve Klubot”, amelynek felvételi kritériuma az volt, hogy a tagjelöltnek fél órán át kellett a sarokban állnia, és közben tilos volt a jegesmedvére gondolnia. Egy másik változat szerint a gyermek Tolsztojt a sarokba állította a bátyja, azzal a felszólítással, hogy addig nem hagyhatja el a posztját, ameddig nem veri ki a fejéből a jegesmedvét. Amikor a bátyja jelentős idő elteltével megnézte, sikerrel járt-e a kis Tolsztoj, szegény gyereket még mindig a sarokban állva találta.

A történet ez utóbbi változatát Kelly McGonigal amerikai egészségpszichológus, a Stanford Egyetem oktatója ismerteti Akaraterő-ösztön című könyvében. Mindegy, hogy a történet melyik változata kerül szóba, jellemzően annak bemutatására szolgál, mennyire nehéz elnyomnunk a gondolatainkat. Sőt, egy pszichológiai kísérlet alapjául is szolgált a sztori: Daniel Wegner, a Harvard Egyetem oktatója egyetemi hallgatókkal végzett kutatásában azt a feladatot adta a kutatási résztvevőknek, hogy 5 percen keresztül ne gondoljanak a jegesmedvére. A résztvevők természetesen semmi másra nem tudtak gondolni…

polar-bear-2376928_1920.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Állati örökségünk felszínre hozása lehet a kiút a traumatizáltságból

2017. május 29. 15:47 - SzabóElvira

Egyszer, még 12-13 éves koromban iskolába menet, a busz, amin utaztam, karambolozott. Én csak annyira emlékszem, hogy nem sikerült megakadályoznom, hogy elessem („de kínos” – futott át az agyamon), de aztán megláttam, hogy mások is dőltek velem együtt, és betörtek az ablaküvegek. A busz egy kamionnal ütközött, és az árokban kötött ki. Többen megsérültek, szerencsére haláleset nem történt; nekem még a szemüvegem se görbült el. Később nem gyötörtek rémálmok, és már másnap fel kellett szállnom megint egy buszra (sőt aznap, mert haza kellett jutnom valahogy a helyszínről), és nem féltem ezt megtenni – de előfordulhatott volna, hogy velem marad valamilyen tünet, akár hosszú évekre.

Peter A. Levine terapeuta a traumatizálódásról és traumafeldolgozásról szóló, A tigris felébresztése címmel nemrég megjelent könyvében több hasonló esetet ír le, ami traumatizálódáshoz vezetett; pl. műtéti altatás, kutyaharapás/-támadás. Ezek az ún. sokktraumák (amelyek nem teljesen azonosak az érzelmi megpróbáltatásokkal tűzdelt felnövés nyomán kialakuló fejlődési traumákkal) jellemzően akkor alakulnak ki, amikor egy nem kontrollálható helyzetben eláraszt minket a mélységes rettegés. Habár ez a történés általában rövid idő alatt lezajlik, utóélete éveken, évtizedeken keresztül is eltarthat.

statue_building_horror.jpg

Tovább
Szólj hozzá!