Évezredeken keresztül, sőt talán az emberiség történelmének kezdetétől alapvető kötelességnek számított, hogy tiszteljük a szüleinket, minden körülmények között. A nyugati kultúra alapjait jelentő keresztény vallás tízparancsolatának negyedik parancsolata is külön kitér erre: „Tisztelt atyádat és anyádat.”
Alice Miller pszichoanalitikus – aki Lengyelországból származott, majd életét Svájcban élte le – szakmai munkásságának utolsó éveit arra tette fel, hogy minél szélesebb közönséghez juttassa el azzal kapcsolatos meggyőződését, hogy bizonyos körülmények között káros, ha mindenáron tisztelni és szeretni akarjuk a szüleinket. Több könyvet is írt a gyerekkori traumák hosszú távú hatásairól és a gyógyulás lehetőségeiről, melyek közül A test kiáltása c. kötet nemrég jelent meg Magyarországon is. Ebben a művében Miller a világirodalom nagyjainak életútját elemzi, többek között részleteket közöl Franz Kafka, Arthur Rimbaud, Friedrich Schiller, Virginia Woolf és Marcel Proust életrajzából, illetve levelezéséből, arra helyezve a hangsúlyt, hogy valójában milyen volt ezeknek a kiváló íróknak, költőknek a gyerekkora, és ez hogyan vezetett bizonyos problémákhoz felnőttkorukban. Miller egyszerre szolgál a szépirodalmi műveltséget szélesítő, kevéssé ismert tényekkel és mélypszichológiai összefüggéseket bemutató magyarázatokkal.
A neves író, Virginia Woolf (jobbra) és testvére, Vanessa Bell festőművész (balra) szexuális bántalmazás áldozatai voltak. Miután elköltöztek az elnyomó családi környezetből, ki tudták teljesíteni a kreativitásukat. Ám Virginia soha nem szabadult a pszichés tünetektől.