Gyökerek és Szárnyak

Önismeret és kiteljesedés

Gyengéden bánni önmagunkkal

2015. július 06. 11:05 - SzabóElvira

Az önmagunkkal való együttérzés művészete

 Ha kék szemem lenne... ha jobban reagálnék a stresszre... ha nem szúrtam volna el az állásinterjút... Bizony, sokan marjuk magunkat ehhez hasonló kritikákkal, mintha a személyiségünk feltétlenül generáljavítást és újratervezést igényelne, mert így, ahogy van, nem OK. Talán azt hisszük, ha ez vagy az másképp lenne, akkor minden rendben menne, és megúszhatnánk azt a sok fel-le bukdácsolást, amit úgy hívnak, élet...

Ha a kedves Olvasó is hajlamos időnként beleragadni az önbecsmérlésbe, akkor aligha kell körmondatokat szentelnem a ténynek, hogy önmagunk szidalmazása sehova sem vezet. Legfeljebb oda, hogy egy utolsó idiótának érezzük magunkat – amitől aztán még kevésbé lesz önbizalmunk ahhoz, hogy kezdjünk valamit életünk problémás területeivel.

Kristin Neff amerikai kutatópszichológus megmutat egy egészen újfajta viszonyt, amivel önmagunkhoz közelíthetünk. Együttérzés önmagunkkal című kötetében részletesen ír az önegyüttérzésről (self-compassion), ami abban segít, hogy kiegyensúlyozottabb és elfogadóbb kapcsolatot alakítsunk ki önmagunkkal, és hogy ha épp kicsúszik a lábunk alól a talaj, akkor is legyen egy szilárd alap, amin megvethetjük a talpunk: hogy saját magunkra mindig számíthatunk.

hands.jpg

 

Empátia és együttérzés – önmagunk felé

Kristin Neff azt javasolja, hogy miként mások problémáit, szenvedését látva empátiával és együttérzéssel reagálunk, például ha egy hozzátartozónk sír, megvigasztaljuk, ha dühös, megnyugtatjuk, ehhez hasonlóan akkor is az empátia és együttérzés szemüvegét kellene felvennünk, ha velünk történik valami kellemetlen, ahelyett hogy földbe döngölnénk magunkat, mert nem voltunk ügyesebbek. Amikor mások felé tanúsítunk együttérzést, akkor valahol mélyen azt gondoljuk: „minden ember esendő,... a rossz döntések és a megbánás érzései elkerülhetetlenek” (részlet a könyvből). Miért ne önthetnénk lelket saját magunkba is ezekkel a szavakkal?

Neff szerint az önegyüttérzés egyik legegyszerűbb módja az önmagunkkal való kedvesség. Lényege, hogy ahogy egy barátunknak kedves szavakkal nyújtunk vigaszt a nehézségek közepette, úgy a saját nehézségeinkben is közelíthetünk magunkhoz tapintattal és érzékenységgel. Megvan az ideje a botlásnak, a vigasznak és a felállásnak is. A kutatónő a saját életéből mesél néhány emberpróbáló helyzetet, amikor a reflexből feltörő szégyen és önbecsmérlés hatására csak még inkább padlót fogott, ám amikor képes volt kedves szavakkal fordulni maga felé, hátra tudta hagyni a negatív lelkiállapotot. Mindegy, hogy egy kínosan sikerült kamaszkori randiról vagy egy házasság csúnya végjátékáról van szó, a módszer ugyanaz: ne azt mondjuk magunknak, „hogy lehettél ilyen béna”, hanem hogy „tévedni emberi dolog”. Ne írjuk le magunkat, hanem egy apró gesztussal idézzük fel, hogy „nem történt tragédia, van még sansz az életben”. Nincs mellettünk senki, aki megöleljen? Öleljük meg saját magunkat! javasolja Neff.hug_oneself2_1.jpg

Az önmagunkkal való együttérzés és kedvesség lényege, hogy elengedjük a tökéletesség ideáját. Hibázhatunk és beismerhetjük a hibát, de ezt nem kell büntetésnek és ledorongolásnak követnie, pláne nem saját magunk részéről. Az önegyüttérzés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy nyugodtan csapjunk át önsajnálatba. Együtt érezhetünk magunkkal és megsirathatjuk a történteket – de erre az epizódra fontos úgy tekinteni, mint a továbblépés első fázisára. Ahhoz, hogy egy nehéz helyzetből felálljunk, először át kell éreznünk a helyzet súlyát – ezért lényeges, hogy kedvességgel és együttérzéssel kísérjük magunkat ebben a nehézségben –, majd át kell gondolnunk, hogy mennyi ebből a saját felelősségünk és mit kell változtatnunk. És mennyivel könnyebb ezen a nehéz önreflexív folyamaton végigmenni, ha támogatást, és nem pedig lehúzást kapunk – legalább saját magunktól!

Az önelfogadás bástyái

Egy korábbi bejegyzésben már írtam Veit Lindau önszeretettel kapcsolatos megközelítéséről, melynek lényege, hogy olyannak szerethetjük magunkat, amilyenek vagyunk. Nem szükséges elnyomni a kevésbé kívánatos tulajdonságainkat: ismerjük fel őket és fogadjuk el, hogy ezek is a részeink – és hogy így vagyunk szeretetre méltók. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell munkálkodnunk a személyiségünkön, hanem azt, hogy az árnyékos oldalunkkal együtt megérdemeljük a szeretetet.

A megfelelő önszeretet abban segít, hogy értékesnek és szerethetőnek érezzük magunkat, az önmagunkkal való együttérzés pedig abban, hogy amikor valami rossz történik vagy hibázunk, ne húzzuk le magunkat még jobban a túlzott kritizálással, hanem képletesen vagy akár valóságosan adjunk magunknak egy ölelést, ezzel is pozitív érzelmeket csempészve a negatív helyzetbe, hogy megerősödve javíthassuk ki a csorbát. Az önszeretet és az önegyüttérzés gyakorlásakor nem a folyamatos fejlődés igényéről mondunk le, hanem a tökéletesség illúziójáról. Sőt, éppen azt merjük kimondani, hogy „nem vagyok tökéletes” - ezáltal pedig képessé válunk elfogadni a nem tökéletes énünket. A cél nem egy elérhetetlen ideál felé törekedni, hanem önmagunkká válni.

happy_girl.jpg

Éberen és jelentudatosan

Előző bejegyzésemben írtam Jon Kabat-Zinn éber figyelem (jelentudatosság, mindfulness) elméletéről. Mind az önegyüttérzés, mind az önszeretet gyakorlásához elengedhetetlen a jelentudatos működés. Hiszen a túlzott önkritika epizódjainak felismerésében csakis éber figyelmünkre támaszkodhatunk: észrevehetjük, amikor belecsúszunk a rágódásba, meghúzhatjuk a belső vészcsengőt, amikor áramló gondolatainkban ahhoz hasonló elemeket észlelünk, mint „folyton elszúrom”, „nem is én lettem volna, ha nem kellett volna megint haladékot kérnem a határidőhöz” stb. Felismerhetjük ezeket a reflexes bírálatokat, ám mivel az éber figyelem megközelítése szerint minden lelkiállapot mulandó, megszakíthatjuk a gátló gondolatköröket, és újakat indíthatunk helyettük: „Vizsgáljuk meg, hogy jutok el oda, hogy mindig mindenhonnan és minden feladatommal kések?”

Az éber figyelem ablak az önismerethez. Rajta keresztül elfogadással és érzékenyen tekinthetünk mindenre, ami velünk történik – tudatosabban élhetjük át az élményeinket. Ez segít hozzá ahhoz, hogy felismerve, épp mi zajlik bennünk, együttérzéssel fordulhassunk magunk felé.

 

Kapcsolódó cikkek:

Hogyan figyeljünk magunkra?

Önszeretet és önelfogadás

 

Kristin Neff: Együttérzés önmagunkkal

Hagyj fel az önostorozással és légy magabiztosabb!

http://ursuslibris.hu/egyutterzes-onmagunkkal/

 

Veit Lindau: Fogadj örök hűséget magadnak

Hogyan forradalmasítja életünket önmagunk szeretete?

http://ursuslibris.hu/fogadj-orok-huseget-magadnak/

 

Jon Kabat-Zinn: Az éber figyelemről - örök kezdőknek

Hódítsuk vissza a jelen pillanatot - és az életet!

http://ursuslibris.hu/az-eber-figyelemrol/

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://gyokerekesszarnyak.blog.hu/api/trackback/id/tr797582778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.